A tervezési feladat egy négy nevelési-gondozási egységből álló bölcsőde tervezése volt. A négy egységet összekötő szülői bejárat, aula és belső közlekedők területe az a rész, ahol a szülők is mozoghatnak. Alapvetően a beközlekedés centrálisan történik. A közlekedő bővülete egyben aula is, így többfunkciós térként, rendezvénytérként is működik. Az átadók színes puffjait rendezvények alkalmával a központi térben át lehet helyezni. A várakozó szülőknek wc blokkok lettek kialakítva. A központi az átadóhoz kapcsolódik, ahonnan a gyermekek élettere következik. A szülőkkel és a családdal a kapcsolattartást megkönnyíti, hogy átlátható közlekedőrendszer jön létre, melyben az átadó egyszerre kapcsolódik a központi térhez és egy szélfogón keresztül a játszóudvarhoz is. A négy gondozási egység egyenként két-két gyermekszobát tartalmaz. A gyermekszobák összenyithatók, a belső terek felülről is megvilágítottak. A gyermekszobák előtt fedett terasz van, mely, mint a lakás nappalija előtti terasz a nappali zóna megkettőzése, azzal egy vizuális teret képez. A csoportszobák mind a teraszon keresztül a játszóudvarra néznek. A játékok és kiságyak tárolása a hosszfalra tervezett játékelemeket is tartalmazó színes szekrényekben történik. A fő funkciókat egy főzőkonyha, raktárak, mosoda, varroda szolgálja ki. A bölcsőde irodai részén vezető, vezető-helyettesi és gyermekgondozói szobát helyeztünk el, illetve a dolgozók számára öltöző blokkot és étkezésre is alkalmas teakonyhát is terveztünk.

A Tócóvölgy lakóházai organikusan kanyargó telepítési vonalak mentén épültek, determinálva ezzel az egész lakótelep út és zöldfelületi rendszerét is. A tervezett épület előtti közterület, illetve maga a bölcsőde telke is felveszi a kanyargó épülettömegekből következő mozgalmas térjátékot.   A tervezett épület tömegformálása idomul a környezet kanyarulataihoz, a csoportszobák tömbjei finoman ráfordulnak a környezet és a telek által determinált ívre. 
Az épület tömegképzésének alapgondolata az, hogy az egyes funkciók jól elkülönített tömegekben kapnak helyet, melyek egymástól elhúzva, elforgatva állnak, és egy földszintes-lapostetős közlekedő rendszer fogja őket egységbe-keretbe. A csoportszobák illetve az azok közötti közlekedő terek magastetős térsort alkotnak, míg a kiszolgáló terek alacsony hajlású félnyereg tetőket kaptak, hogy ne vonják el a figyelmet a fő épülettömegről. A játszóudvar felőli fedett terasz és árnyékolt terek mozgalmas vidám színes felületet kapnak. Az épület játékos tömegképzése a helyszínre és a funkcióra együttesen adott válasz. A csoportszobák fölötti magastetők jelentős tömegei városépítészeti szempontból pozitív hatással bírnak, a lakótelep hátsó térfalát rajzolják meg, méltó lezárást adva a Tócóvölgy legfőbb autós megközelítését adó útnak, valamint az épület előtt kialakuló térnek is.

Az épület feltárása Zöld Város program keretében létrejövő új közpark irányából történik. A park és az épület szerves egységet képez, melyben egymást erősíti a két téri elem. A bölcsőde mozgalmas utcai tömege térfalként zárja a teret, növeli annak intimitását, míg a tér hangsúlyt ad az épületnek és izgalmas gyülekezőtérként szolgál az épület előtt. A bölcsőde és a közpark összekapcsoltságát erősíti, hogy a kettő között nem létesül kerítés, az épület előtti előkert területe a közparkhoz csatolt, zöldített átmeneti térként szolgál.

Egy egységben kettő darab, darabonként 50 m² alapterületű csoportszoba helyezkedik el, melyek jelentős méretű tolóajtóval nyithatók össze. A csoportszobák intenzív vizuális kapcsolatban állnak az épületet körülvevő fedett és árnyékolt teraszokkal az üvegfelületeken keresztül. A csoportszoba szerves részeként (beépített bútorfalként) jelenik meg az egyik oldalfelületet teljes mértékben elfoglaló játék- és matractároló. A bútorfal a tároló funkció mellett játékelemeket is magába foglal, emellett pedig izgalmas belsőépítészeti megoldás is. Egy nevelési-gondozási egység a számos bejáratból következően több irányból is megközelíthető, azonban minden megközelítési útvonal az öltöző/átadó helyiségbe fut be. Itt az öltöztetés mellett helyet kapott egy-egy kisebb térbővület, „búcsúzó” tér, ahol a gyermek és szülő még zavartalanul el tud tölteni néhány percet a reggeli elválás előtt. Ezen térben színes mozgatható ülőkék kaptak helyet, melyeknek másodlagos funkciója, hogy egy szülői értekezlet vagy egyéb közösségi esemény alkalmával az aulában összerendezve őket, számos ülőfelület biztosítható.

Az öltözőhöz babakocsi tároló és pelenkázó is tartozik, valamint egy-egy szülői vizesblokk is. Az öltöző/átadó helyiség esetében hangsúlyozott tervezői szándék volt a gyermekszobákkal történő részleges vizuális összekapcsolás. A teljes transzparencia itt nem volt cél, nevelés módszertani szempontból ugyanis ez nem ajánlatos, hiszen a kisgyerekek szemszögéből tekintve a gyermekszoba egy teljesen önálló, a szülőktől elválasztott világ. Nem szerencsés, ha ebből a térből a szülőt a gyerek megláthatja a csoportbéli tevékenységét ezzel félbehagyva. A részleges átláthatóság azonban előnyös lehet, hiszen így a szülőknek lehetősége nyílik bepillantást nyerni a csoport életébe anélkül, hogy megzavarná a bent folyó életet. A gyermekszobában található játék- és matractárolón kívül minden nevelési-gondozási egység kapott egy-egy külön helyiségként kialakított játéktárolót is. A játszóudvar megközelítése is minden esetben az öltözőn keresztül történik, biztosítva ezzel a váltócipős rendszert. Minden nevelési-gondozási egységhez tartozik egy fedett és árnyékolt teraszrész is.
Az árnyékolt teraszok egyben közlekedőként is szolgálnak a csoportszobák önálló bejáratai irányába, de napközben a fedett terasszal egyenértékű játszóteraszként működhetnek. A tér árnyékolását színes acélvázból készülő árnyékoló szerkezet adja, melyre örökzöld futónövény fut fel, izgalmas átmeneti teret alkotva.